érdekes felismerés
ma egy hihetetlen bravúrral és a kenyérszeletelő hibátlan közreműködésével kivágtam a jobb mutatóujjam begyéből egy, a rendeltetésszerű használatához egyébként nem elengedhetetlen darabot. noha különösebb funkciót nem töltött be az eltávolított húscafat, mégis a történtek után igen hamar érzékeltem a hiányát. jobb és más híján apu arcszeszével fertőtlenítettem - nehogy rövidesen az egész ujjamat elkezdjem nélkülözni, amit egyébként előszeretettel alkalmazok "nem rendeltetésszerűen"* is.
vacsoránál vagy minden falatnál megnyaltam az ujjbegyemet, vagy egyszerűen belekentem a szerintem már nyomasincs-arcszeszt a vajba, vagy leginkább nem tudom, de egy biztos, az egész estémnek pacsuli íze volt. megtapasztaltam tehát, milyen egy férfit borotválkozás után arconnyalni, és a lehető legnagyobb magabiztosággal mondhatom, hogy borzasztó. hozzáteszem, borotválkozás előtt sem lehet egy felemelő élmény, hisz gyanítom nem kellemes felszarvazni az ízlelőbimbókat. nemileg tehát mindenképpen jól választottam.
*valljuk be, ez egy igazán elegáns kifejezés volt a leszbikus szexre.
2010. febr. 3. 0:19
2010. február 3., 09:35
Trampli, kit akarunk becsapni? Igenis elég rendeltetésszerű az. : )
(ettől függetlenül gyönyörű megfogalmazás)
2010. február 3., 09:49
Minden matatni vagyo ferfi es virsliujju nogyogyasz neveben kikerem magamnak, hogy a leszbikusok kisajatitsak a pinaban valo turkalast! Az orr es cicipiszkalas mellett ez az egyik legfontosabb funkcioja az ujjaknak. Arrol meg nem tehetunk, hogy te elpazarlod es koptatod mindenfele szendvicsekkel, kapaszkodassal es integetessel. :D
2010. február 3., 17:09
eltűnődtem hirtelen; milyen is lenne ujjá születni? :))
2010. február 6., 00:14
Ha már szójáték, akkor én meg ujjongva várom a folytatást :P