mióta közösségileg meginterjúztattuk radnai pétert, és megtudtam, hogy a playboy (micsoda keresőszó) szerződésekben benne foglaltatik a bikinivonal kérdéskör; hiányát, meglétét, illetve dússágát, rakoncátlan kócosságát és méretét tekintve, azóta lépten- nyomon fanszőrzetekbe botlok.
ez a tömegközlekedési eszközökön és egyes vizsgákon tud a legrohadtabb lenni. előbbi azért, mert az esetek többségében a vizuális élményeim nazális úton érkező adalékanyaggal párosulnak, utóbbi meg azért, mert egy doktori diplomával rendelkező pénisz fél méterről való kiröhögése egy négyszáz fős előadóban nem biztos, hogy pozitív irányba befolyásolja a tanulmányi előremenetelemet.
ezúttal írásba foglalom, hogy közel három hónap után igen, igen; szeretném leválasztani a látóidegemről ezt a feltétlen reflexet!
2009. máj. 30. 3:07
továbbá fontosnak tartom megemlíteni azt is, hogy a kisbálna nem tud csücsöríteni. és bár minimális szellemi energia ráfordításával képes vagyok vizualizálni egy termetes bálnaemlőt, tény, hogy fölöslegesen tenném. ugye.
2009. máj. 30. 3:00
ezúttal komoly elhivatottságot vélek felfedezni magamban. kénytelen vagyok eloszlatni a viharfelhőket, mert az emberek többsége sajnálatos módon fokozottan hiányos ismeretekkel rendelkezik a csigákról. pedig a csiga az egy mókás lény. és minden tévhit ellenére lát a házában. bizony. az alapvetően kézenfekvő gondolat az, hogy nem. mert nem tudja kinyitni a szemét hely szűkében. ám ki gondolta volna, hogy a nap átsüt a házán? én. sok kemény évet és természetesen komoly munkát fektettem a csigák boncolgatásába, márhogy gondolati síkon, mert rengeteg érv szól mellette és ellene is. vegyük például azt, hogy bemegy a szeme a testébe, tehát ráhúzza a csigabőrt a retinájára, amikor megijed vagy bekucorodik az otthonába. azon meg nem könnyű dolog átnézni, még egy olyan hülye állatnak se, mint a csiga. mégis lát. feltéve, ha besüt a nap a házába. illetve ha süt a nap. csupáncsak a fényt érzékeli a szemével. ebből egyenesen az következik, hogy a csiga este azt látja, hogy fekete, télen meg a sejtelmes félhomálynak él. na meg az is következik belőle, hogy galambokat fogunk lőni a villanyoszlopokról és közben idióta összetett szavakat kiabálunk majd, úgysmint kaszinófolyás, mormonkanna, gépfruska, avagy melltarkó.
én egyébként félek a galamboktól.
2009. máj. 30. 2:59
arra gondoltam, hogy nejlon szkafanderben elfutok milennehaországba, meg vissza. aztán elvetettem az ötletet. lehet, hogy a tudatlan mormonok megirigyelnék a viharvert nejlon szkafanderemet. vagy, ami még rosszabb, sőt már-már borzasztó, megcöcörésznék és megböszmékelnék. tehát inkább a foszforeszkáló tütüre szavazok, azért az mégiscsak kevésbé feltűnő.
most meg arra gondolok, hogy a szerelem olyan, mint egy medve: amikor alszik, nincs fölkelve.
a hiányérzet meg olyan, mint egy döglött tehén: ugrálhatsz a farkán, de kizárólag páros lábbal, és azt se mondja, hogy bú-bánat.
pont olyan.
2009. máj. 30. 2:57
szőrszálhasogató optikai csalódás(?)
