az otthonomban, az albérletben, vidéken és pesten, a hondákban, a volkswagen-ekben, a tescoban, az árufeltöltőkben, az összes kibaszott lidl-ben, a metron és a villamoson, a weblapokban, a blogokban, az összes piros nokiában, a testápolómban, a kispárnában, az ágyneműmben, a lepedőkben, a szekrényemben, a ruháimban, kabátomban, cipőimben, az asztalomon, a bögrében, a csibében, a szívószálban, a kávéban, a képkeretekben a képeken, a tv-ben, a fogkefében, a hajszárítóban, a törölközőben, a táskámban, a mondataimban, a gondolataimban, a fejemben, az összes postomban, a gyertyákban, a lángban, a jégkockában, a zenében, a táncban, a tükörben, a sötétben és a napsütésben, a holdban, a csillagokban, a kutyákban, a városligetben, a moziban, a szaunában, Velencén, a német és a francia nyelvben, a tekintetemben, a szemüvegekben, a hidegben és a melegben, az üres ágyban, a takaróban, malackában, a plüssökben, beivódott a kifli-fekvésbe, a konyhába, a tányérokba, edényekbe, (gáz vagy villany) tűzhelybe, a palacsintába, a kínai tésztába, a bacon-be, az olasz ételekbe, a borba, jelen van a house-ban, a született feleségekben, a vészhelyzetben, a megasztárban, a grace klinikában, a csillag születikben, de még a száz éve nézett lostban is, meryl streepben, a szép nőkben és a kevésbé szépekben is, a popcornban, a nyulamban, az állatkereskedésben, a színházban, a mozgólépcsőkön, a hétvégékben, a buszállomásokon, a virágokban, a fájdalomban, a törésekben, a lábamon a zokniban, a ketchupban, a majonézben, a parfümökben, a tollban, a ceruzában, a feketében, a szivárványban, a lépéseimben, a mozdulataimban, a szóhasználatomban, a terveimben, a "jövőmben", a vágyaimban, az akaratomban, a határozottságomban, a motivációban, a futásban, a kosárlabdában, a teniszben, a fociban, a fügében, a sírkövekben, minden forintban, a búcsúban, a bosszúban, a nevetésben és a sírásban, a riasztókban, a rádióban, a laptopomban, újpest központban, a nyugatinál, a tandemben, az alibiben, az alteregoban, a le cafe m-ben, oláh ibolyában, a barátaimban, a türrnél, a déry-kertben, a kavicsban, a botokban, a homokban, a vízben, az égen, a fűben, a tengerben és a tóban, az éjszakai járatokon, az alkoholban, a cigarettában, a társaságban, néhány könyvemben, a könnyekben, a hazugságban, az őszinteségben, az ígéretben, a megbocsátásban, a vitában, a verekedésben, a szexben, a kiabálásban, a suttogásban, az álomban, és az ébrenlétben egyaránt. bassza meg, az egész kibaszott életemben.
5 év az 5 év. fél évtized. rengeteg idő.
2009. nov. 16. 21:15
első nap a tengerparton, óriási sziklák közt botorkáltunk a keresztfiammal, amikor egy csigába bújt rákhadseregre lettünk figyelmesek. a pici sikításaira felocsódtak a középeuróbai őszbe hajló tejfölszőke nők és felültek a törölközőiken. bár ne tették volna. a gyermekből sápadtan kitörő "mi aaaz?"-t gyorsan kibekkeltem egy "eltaposott, műanyag tejeszacskó, fiam" - reflex-szel és gyorsan megihletődtem. egy rákot kikaptam, és rázendítettem a jól ismert erika cí slágerre:
remete rák
csak így hívtak
remete rák
akik hívtak, és akikkel sosem mentem el
remete rák
ha nem is voltam (annyira)
remete rák
belenyugodtam, hogy az apály-dagály kirángatja a belem
házam mélyén sajnáltam magam
egészen addig, amíg meguntam
nem tudom mi van velem /mi van velem/
kinőttem a cserepem /mi van velem/
ha a melled leereszt, és viszér tarkítja a vádlidat
nem tudom mi van velem /mi van velem/
jöhetne a kegyelem /mi van velem/
hogy a kelet-németnek megmutassa, hol a határ
remete rák
micsoda ötlet
remete rák
soha, soha többet nem kéne őket beengedni már
remete rák
ha vak is voltam
remete lány
de világosan látom, hogy csüngő csöccsel monokinizni kár
csigám mélyén elhánytam magam
aztán hülye rímeket faragtam.
nem tudom mi van velem /mi van velem/
kinőttem a cserepem /mi van velem/
ha a fürdőruhád elhagytad, vegyél már egy másikat
nem tudom mi van velem /mi van velem/
jöhetne a kegyelem /mi van velem/
mert a cápa is elszalad (sic!), egy hete növeszti a lábakat
nem tudom mi van, nem tudom mi van, nem tudom mi van velem /mi van velem/
kinőttem a cserepem /mi van velem/
ha ez innen nem megy el, és aszott testével még remekel
nem tudom mi van velem /mi van velem/
jönni fog a méregem /mi van velem/
és nézhetsz a lángos képeddel, mert engem már nem érdekel.
a gyerek természetesen hamar megtanulta, és onnantól fogva egész héten ezt a fülbemászó nótát fújta. a turnusunk végeztével konstatáltuk viszont, a szúrós és gyilkos tekintetekből utólag könnyedén leszűrhető tényt, hogy bazmeeg! ezek közt volt magyar is.
2009. okt. 24. 23:59
drazsé lefogyott a tokájából és most egy zsírmentes, szőrös, leeresztett úszógumi lóg a nyakában. próbáltam ráijeszteni, hogy rövidúton elviszem egy állatplasztikába, ahol közvetlenül a szája szilikonnal való feltöltése után olyan bőrbe szabják, amiben nem tud kétszer megfordulni. remélem végre megembereli magát, mert oké, bizonyos kutyáknál valóban jópofa, hogy a bőrükben váltót tudnak futni két lóval, de hiába mondom majd a "jajdecukiii" fejhanggal és hadonászva közeledő érdeklődőknek, hogy ezámbazmeg a jövő generációja, shar-pei és nyúl keverék!, kevéssé leszek hiteles.
2009. okt. 24. 16:19
muclinak ezúton üzenem, hogy a méretes orrom mellett (minek köszönhetően hetente magyarázkodhatok, hogy nem, nem vagyok zsidó, és a ránézésre kipa-koptatott hajkoronám csak "forgós"), még zongorázni is tudok. igaz, csak a boci-boci tarkát, de azt visszafelé is!
2009. okt. 24. 1:14
kínos fodrászhoz menni úgy, hogy az embernek halvány elképzelése sincs a jövőbeli ábrázatáról, mármint hajilag. ilyenkor kerül elő ugyanis a katalógus, jön a lapozgatás, tervezgetés, hosszas tépelődés, aztán a döntés és rábökés: ezt! majd a reakció: de... hát ez... hosszú, sűrű, vastagszálú és... sötétbarna. öhm, már képtelenség rontani a kialakult helyzeten az egész arc elpirulásával sem, tehát természetesen bekövetkezik, mert mindkettőtök számára hamar nyilvánvalóvá válik, hogy csak és kizárólag a nőket nézegetted közel 20 percen keresztül.
2009. okt. 23. 23:20
..., hogy magyarországon forgó gömbszél van. akármerre fordulsz, ígyis-úgyis a pofádba fúj.
2009. okt. 16. 17:23
kedden harmadmagammal, meg még jópár főiskola és/vagy munkakerülő többnyire fiatallal részt vettünk a beugró felvételén. sokmilliós szerződés minimum tonnás súlya nehezedik most az ujjaimra, szóval nem fogok megírni lényegében semmit.
elmondom viszont, hogy a színház előtti várakozásunk közepette felmerült bennünk, hogy ez az egész hacacáré azért tart délelőtt 11-től délután 4-ig, mert míg mi a jeges szélben, a szemerkélő havasesőben és a tomboló 2,5 fokban egészen konkrétan megfagyunk, addig a spontaneitásáról híres 4 színésszel leforgatják a leforgatnivalót, mi meg majd bemegyünk nagyjából 20 percre az üres színpad előtt helyetfoglalni, vezényszóra üdvrivalgni, nevetni, kitörően kacagni, úúú-zni, tombolni, kétszer, háromféle ütemben visszatapsolni, aztán elégedetten hazamenni. és ezt random módon bevágják majd az adásba.
viccesnek vicces lett volna, de utólag nem nagyon bánom, hogy végül mégsem így lett.
zárójelben annyit muszáj mondanom, hogy szerelmes lettem a liába. ahogy remeg a keze és tördeli az ujjait, ahogy keresztbe teszi a lábait, a lámpalázzal átitatott hihetetlenül őszinte gyermeki szerénységébe, ahogy izgatottan improvizációra éhesen a hajába túr, a fülembe ivódott hangjába és abba, hogy egyszerre nőies, szexi, szép, lehengerlő, humoros, intelligens, kecses és közben meg kislányos, közvetlen és csintalan.
legjobb lett volna azonban, ha anyám óvatos puhatolózására a keddi napomat illetően nem ezzel a monológgal felelek. nyilván jobban értékelte volna, ha a gerontofíliám inkább a szőrös, kopaszodó és őszes rudolf petire korlátozódik...
2009. okt. 16. 17:01
azért vannak gyerekek, akik még nálam is kiverik a biztosítékot. az unokaöcséim ékes példái ennek.
egy nagyszerű, megtörtént esetet feldolgozó, kutyás témájú film legmeghatóbb jelenteinek egyikénél:
- miért van a kutyákon lánc?
- mert oda vannak láncolva a szánhoz.
- mihez?
- szánhoz!!!
- sálhoz?
- nem, bazmeg, szánhoz. az egy fa tákolmány, amin többnyire emberek ülnek, és kutyák húzzák. olyan, mint a lovaskocsi, csak éppen egészen más, és halvány köze sincs a lovakhoz.
- jaaa, hogy olyan, mint a télapójé!
- te, mátyás... hány éves is vagy?
- 9.
- értem. jó. igen, olyan. csak rudi nélkül.
- ez egy mp3 lejátszó?
- igen, az, benedek.
- hogy kell bekapcsolni?
(megmutatom)- itt.
- ja. a miénk is ugyanilyen egyébként.
- és nem tudod hol kell bekapcsolni?
- elfelejtettem.
- értem.
- van rajta rapp?
- nincs. én olyat nem hallgatok.
- hát mit hallgatsz? kispált és a mókust?
- majdnem, igen. meg kvimbit.
- ja! ... az mi?
- együttes.
- milyen?
- alternatív.
- az milyen?
- olyan, mint amikor valakinek élénk libafos színű a haja, te meg jól megbámulod a távolsági buszmegállóban.
- és az jó?
- nem, nyilván pocsék, azért hallgatom.
- ja... aha... és fiftiszent nincs?
- ez a nyúl milyen?
- hogyhogy milyen? például aranyos, kedves, foltos...
- fiú vagy lány?
- lány.
- honnan tudod?
- mondták az állatkereskedésben.
- és ők honnan tudják?
- matyi, te honnan tudod, hogy te fiú vagy vagy lány?
-hosszú csend-
- vagy nem tudod?
-bólogat- de, tudom.
- na, látod! hát a nyuszinál is onnan tudják! érted?
- nem.
2009. szept. 15. 23:41
micsoda makulátlan elme képes a ruhaköltemények esztétikai kohézióját olyan mértékig megbolondítani, hogy egy egész metrokocsi rajta röhögjön?
az a fejlett problémamegoldó készséggel rendelkező, familiárisan hiperpigmentált 16 éves egyed, aki először mérsékelten részegre issza magát, és csak utóbb eszmél rá, hogy a páratlanul fenséges fekete szereléséhez nincs alkalmi lábbelije.
az összkép bokakörnyékig tökéletes, végtagjain túl habtestének különféle alkotóelemei is közszemlére tárulnak, úgysmint pusáppal felspirázott csüngő csöcsök és trapézzá elült termetes valag. bokától lefelé viszont konkrétan magára tapasztja a gyanútlan tömegközlekedők tekintetét. cipőtlen dilemmáját ugyanis komoly szellemi munka eredményeként megoldotta tipikus prototípus barátnőjével, akivel 3 megállón keresztül vinnyogó röhögések közepette keresték a szájukban elveszett abc-t. a harmincnyolcas lábát tehát elfektette egy minimum negyvenkettes topánkában, és e négy számbeli különbséget egy hanyag mozdulattal és fél guriga celuxszal tekintette letudottnak.
gyakorlatilag kilencszer tekerte át mindkét lábfején a ragasztószalagot cikk-cakkban, átlósan és összecsavarva.
sötétben, a műanyag fólián korcsolyázó uv fény egész estére megalapozza a hangulatot a szórakozóhelyen, ahova tartottak...
2009. szept. 14. 22:54
ezt a nyarat is abszolváltam, itt a szeptember és a jelek szerint (csoda, hogy) még élek:
1 hónap hétvégéit emésztette fel egy vetélkedő számomra nonprofit castingja, ahol egymást licitálták túl a hülyék a "meglepő, hogy egyáltalán meg tud nyilvánulni" kategóriában. a 12 órás készültség 25 perces szünete munkaerő tekintetében kimerült a szuahéli gyöngytyúkokról és homoerotikus tehenekről való ábrándozásban, mert a vizelettartási problémák elkerülése végett a húgyhólyagunkat elköttettük erre az intervallumra, gyomorbántalmaink pedig már rég átlépték azt a bizonyos határt, ameddig érdemes lett volna táplálékot juttatni a szervezetünkbe.
a gőzt kieresztvén családilag ellátogattunk egy élményfürdő(komplexumba*), ahol mindössze 20 perc leforgása elég volt arra, hogy az örvénymedencében az unokahúgom életét megmentsem és egy 120 kg-os plusz zsírtömeggel a lapockáimon feltapadjak a térdem hajdani porcösszetételével az azúrkék csempére, és a keresztfiam sóvárgó tekintetének ellen nem állva lecsússzak egy csúszdán úgy, hogy az úszómester buzgó közreműködésének hála már a tetején eltörjem a farcsontomat.
egy délamerikai péniszmérete és egy kéthüvelyű mentálisan hátrányos helyzete apropóján kivágtak az albérletemből.
a szomszéd kerekded keletnémet lángoló szeméttel hintette be a kertünket és 32 órán át fekete füst mérgezte az egyébként csekély mértékben nikotinszennyezett tüdőmet.
vért izzadva, törött csontozattal nyulat fürdettem az udvarban lactacyd feminával, kergettem, szaros vízben harcoltunk, beszakadt körmöket ápolgattam kollektív sírás közepette, aztán kigúvadó, már-már kocsányon csüngő szemekkel néztem végig, ahogy a nyulam laza hanyagsággal elterül a homokban...
egy nappal lecsúsztam a tantárgyfelvételről, mert a felsőoktatási intézmények ügyintézői és to-sai télen a fűtés, nyáron a légkondi miatt járnak be a munkahelyükre intenzíven hajat növeszteni.
és végül a barátnőm az izzadtságban és szeszgőzben bővelkedő éjszakákról, a másnapos délelőttökről, a szexuális tevékenységeket megidéző időtlen időkig tartó közösségi "játékokról" és úgy összegészében a gólyává válás minden pillanatáról a nagyszerű emlékek mellett még nagyszerűbb sertésinfluenzával tért haza, amit első találkozásunk alkalmával átruházott rám, hiszen az elmúlt hónapokból építkezve jól tudja, ez az az érték, amire igazán tudok vigyázni és ami kifogástalanul összefér az egyéniségemmel.
jelenleg erem teljében is olyan vagyok, mint a harmatos lófing egy fülledt reggelen.
- azt hittük, nem lesz vége...
2009. szept. 5. 2:10
úristen, mennyi hülye van, és még mindig csak én vagyok hypoallergén tejpép...
2009. aug. 24. 2:38
maradjunk annyiban, hogy madonna csak szolidan kurva (like a virgin), egyébként meg valakinek tényleg meglepetést okozott, hogy (minimum 5 éve) nem tud énekelni? azt az ötvenezer embert leszámítva persze, aki tegnap egy vagyonért cserébe csalódottra ázta magát.
azoknak pedig, akik fanatikusan rajonganak, és a díva közel két órás késése hátterében szent meggyőződésük szerint az áll, hogy elhúzódott a töredezett hajvégekről folytatott diskurzusa lendvai ildikóval, javaslom, hogy jövőre meg se álljanak párizsig és a vip sátorban, kizárólag neoprém búvárruhában, grátisz kubalibrével koronázzák meg a mindmáig koronázatlan popkirálynőt.
"- mi az a bronzjegy?
- gondolom a harmadik szektorban való céltalan örjöngésre jogosít fel, közvetlenül az első kettő, az arany és az ezüst mögött.
- öö... aha.
- eltűnődtem, nem tudom, van-e ez után elkülönített réz, cink, alumínium vagy glicerin-trinitát rész, ahonnan megfizethetően kevésbé élvezhető a show...
- hülye!"
2009. aug. 24. 1:07
a hermafroditák melyik nemiszervükből pisilnek?
2009. aug. 22. 23:21
dr house este kilenc és tíz között azt találta mondani, hogy "ma este L-maraton lesz".
cinikus, utálatos és szakállas sánta. döbbenetes hasonlóságok!
2009. aug. 19. 22:29
örömmel tölt el, hogy három sör után, számos, esetlegesen baráttá sarjadzó hihetetlen egyéniség szórakoztató társasága mellett, összegészében annyit mondhatok; még!
annak meg kiváltképp örülök, hogy csudajól érezte magát mindenki, többek között én is, ami szintén nem elhanyagolható tényező annak fényében, hogy bár nem tűnt fel, de sokakban* kizárólag a termetes kebleimmel hagytam mély nyomot.
adának és titinek kéretik többet beszélni, nezsinek* semmi mosolyszünet, csak állandósult cinkos kuncogás, queennek gyors hazaköltözés, majdnem menő suzynak további lépcsőfokokat az alternatív tanárnénivé válás zenitjéhez, dannak nem elveszett pénztárcát, tuaregnek mikrofont, nekem meg muclit.
egyébként meg basszus, ezúttal is sikerült elmesélnem, hogy 12 éves koromig a nyolcadikos lányok szerint nagyobb pöcsöm volt, mint egy ukrán futónőnek... azt vettem észre, hogy minimum 5 fő hallgatólagos jelenléte esetén ennek a sztorinak el kell hangoznia anélkül, hogy engem bármilyen isteni motiváció ennek elmondására sarkalna... én kérek! elnézést.
2009. aug. 16. 23:01
azért abban mégis van valami beteges perverzió, hogy a pénisz szót minden második posztomban elsütöm...
annak a bizonyos degenerált humanoidnak pedig, aki a "tesómmal szexelek" keresőszóval vált az olvasómmá - üzenem, hogy már a "kukkolom a nővéremet"-nél is gyanítottam valamit, most viszont a legnagyobb magabiztossággal állíthatom, hogy egy beteg állat vagy.
2009. júl. 8. 23:49
kaptam egy ilyet csigutól. a meghatottságtól ugyan még nem látok, de a kört nem szeretném megszakítani, szóval:
első körben visszadobnám a labdát csigunak
és továbbítanám muclinak
dének
burgesznak
csáprágó pilinek
renátának
nezsinek
és hutyutyunak
tessék vele dicsekedni!
2009. júl. 8. 0:15
egy napja nem hagy nyugodni a tudat, hogy emberek tömegei háborodtak fel tegnap a híradókon. merthogy jacko halálát már minden formában ki- és meghánytuk-vetettük, joshi barath és uri geller is megállapították mély egyetértésben, hogy bizonyára hátráltatta a fejlődésben a majma, az oxigénsátor miatt hullott le gyakorta az orra, továbbá neverland és a pedofília csak és kizárólag a hasfalában rekedt heréi számlájára írandó, szerencsétlen viszont meghalt, és albert györgyiről se húztuk a bőrt 3 hónapnál tovább, pedig róla legalább volt mit... a műsoridőt viszont ki kell tölteni valamivel, szóval az egyik kedvenc kereskedelmi csatornánk egyedülálló bravúrral elővette a buziházasságot. hiszen magyarországon má' lehet bejegyzett élettársi kapcsolatuk, ajvé. már_lehet_nekik. fúj.
vajon hány izzadt hát borsódzott az undortól ennek hallatán és láttán? az "anyósomén" túl persze, akivel épp most kezdünk békés vizekre evezni, aztán már-már szeret. mondjuk szegénykémet a legkevésbé sem hibáztatom ezért, bizonyára az volt az utolsó mentsvára, hogy mivel úgysem kötelezhetjük el magunkat egymás mellett, nem vállalhatunk gyereket, és nem lehet fehér ruhás menyasszonytáncunk, így a kislánya keres majd magának egy belevaló péniszt, aztán most borzasztó a felismerés. de úgy egyébként, mi a frászt irigylik ezt a heterók? mert az egy érv, bár szar, hogy a melegek megmérgezik a társadalmat, ezért irtsuk ki őket. a normálisabbja meg tiltakozzon bőszen a büszkeségből tartott felvonuláson, amin minden valamirevaló transzvesztita pink pávatollat dugdos a seggébe. ez így van rendjén. ha a gyurcsány elkúrta, aztán "lemondott" és a bajnaira már ráuszították a libákat, akkor is kell demonstrálni, utálkozni, és hasznot húzni a záptojásokból... legyen. hozzáteszem, én támogatnám, hogy vonuljanak fel, és kollektíve büszküljenek abból az apróból, hogy ők heterók, és alapvetően milyen marhajó nekik. az viszont nem fér a fejembe, hogy miért fáj nekik az élettársi kapcsolat? ezzel nem visznek semmit az utcára, ettől még nem kúsznak be a normális (!) háztartásokba, nem térítenek gyerekeket, de ugyanúgy léteznek, és információt kapnak a másikról, ha az adott esetben kórházba kerül.
mindennek tükrében most várom azt a civil kezdeményezést, hogy betiltsuk a buzik pékáru vásárlását.
2009. júl. 7. 22:33
mióta közösségileg meginterjúztattuk radnai pétert, és megtudtam, hogy a playboy (micsoda keresőszó) szerződésekben benne foglaltatik a bikinivonal kérdéskör; hiányát, meglétét, illetve dússágát, rakoncátlan kócosságát és méretét tekintve, azóta lépten- nyomon fanszőrzetekbe botlok.
ez a tömegközlekedési eszközökön és egyes vizsgákon tud a legrohadtabb lenni. előbbi azért, mert az esetek többségében a vizuális élményeim nazális úton érkező adalékanyaggal párosulnak, utóbbi meg azért, mert egy doktori diplomával rendelkező pénisz fél méterről való kiröhögése egy négyszáz fős előadóban nem biztos, hogy pozitív irányba befolyásolja a tanulmányi előremenetelemet.
ezúttal írásba foglalom, hogy közel három hónap után igen, igen; szeretném leválasztani a látóidegemről ezt a feltétlen reflexet!
2009. máj. 30. 3:07
továbbá fontosnak tartom megemlíteni azt is, hogy a kisbálna nem tud csücsöríteni. és bár minimális szellemi energia ráfordításával képes vagyok vizualizálni egy termetes bálnaemlőt, tény, hogy fölöslegesen tenném. ugye.
2009. máj. 30. 3:00
ott van
